Férfi lettem! 2 Ettől a naptól már nem voltam olyan boldog. Jött a szenvedély, a vágy, iszonyatosan vágytam rá. Nem tudtam megnyugodni. Nem tudtam gondolni semmi másra. Felhívtám őt másnap este, de vendégei voltak, nem tudott sokaig beszélni. Fura, hogy két hét testi kapcsolat nélkül olyan volt mint a paradicsom. Testi kapcsolat után nagyon szenvedtem. Neki pedig sok különböző gondolata, ötlete volt: hogy beszél őrangyalá(i)val, hogy az Isten hívja és mindenképpen kolostorba kell mennie, hogy három, legfeljebb öt év után hazasodunk és csak akkor szeretkezni fogunk, hogy midenre, de mindenre emlékszik, pl arra hogy hogyan tanult járni amikor még kisbaba volt. Nem volt normális. Valami fura, metafizikai világban éltünk, ami tele volt szelemekkel, angyalokkal, ördögökkel, jó és rossz energiával, hangokkal. De akkor nem tűnt furának. Január 31-án úgy volt, hogy ment volna kolostorba valami lelkigyakorlatra. Ezért lógtam az iskolából, hogy ezeket az utolsó órákat együtt töltsük. Mentünk hazajába. Azt mondta, kolostorba kell mennie, mert hívja az Isten, nem tudja visszaálni. Lehet, hogy még visszajön, de nem tudja. Nem tudom, ki első jött ezzel az ötlettel: Csináljunk egy gyermeket, most, és így nem mehet kolostorba. Adj nekem egy gyereket, mondta. Ezért szeretkeztünk. Az első szerelmi viszonyom biztos nem volt a legjobb. Valami ismeretlen, valami újat csinálsz, amit még nem csináltál, és igen, jó, élvező, de ha először csinálod, honnan tudnád, hogy tetszik? Különösképpen ha azt gondolod, hogy kisbabát gyártasz. Kétszer ezt csináltuk. Kora délelőtt volt. És utána.. ebédeltünk és teát ittunk. A barátnőm beöntött forró vizet a poharakba amikor teát készített, de egy pohár megtört forró víztől, a víz kiöntött az asztalra, az ott lévő fényképre. A fényképen én voltam, és a víztől foltos lett a fénykép. Az Isten mentett. A barátnőm nem lett terhes.