Történelmi gabonamalom
Az északmorvaországi Szabadtéri múzeumban kiállított építészeti műtárgyai közé egy régi gabonamalom is tartozik.
Az itteni rekonstruált (helyreállított) gabonamalom eredetileg a közeli Velké Karlovice községben működött. Valószínű, hogy ott már a 18. század derekán állították fel. A malomnak saját lakó része van. Az ott kiállított tárgyak jellemzik a malomszemélyzet életmódját, amely a 19. század hatvanadik éveire karakterisztikus. A malom lakószobájában bérmolnár családjával élt. Segédszemélyzet is élt a malomban. Ezenkívül alkalmi munkások, leggyakrabban vándor (utazó) mesterlegények cserélődtek a malomban.
A malom vízi erővel hajtják meg (meg van hajtva). A kellő vizet fából készült teknő (malomvíz-facsatorna) segítségével vezetik a malomkerékre. Áttételi mechanizmus forgatja a felső vízszintes malomkövet, amely az alsó, mozdulatlan kő felületén fut. A malomkövek védő faburkolattal fel vannak szerelve. A burkolat felső nyílásán keresztül gabonaszemet szórnak kosárból a kövek közé.
A kövek őrlő felületeit meg kell munkálni éles sztruktúra elérése végett. Bizonyos gabonamennyiség (kb. 50 zsák, a homokkő minősége szerint) megőrlése után a kövek felületeit kis kalapácssal érdesebbé (durvábbá) kell tenni. Kemény mészkőből gyártott malomkövek kopásállóbbak. Ezekkel még 200 zsák gabonát is meg lehet őrőlni a kövek felületeinek megmunkálása nélkül.
A megőrölt gabonát a lisztesládában elhelyezett zsákdarócon átszitálják. A durvább törmeléket, ami nem ment át a zsákdarócon keresztül, másodszor őrlik. Az őrlemény eltolását és a lengőszita segítségével történő átszitálását az egész rendszer reszketésével érik el, amit egy emeltyű- és rugórendszer biztosít.
Pavel, 2014 április 14-e
