Melyik mondat helyes: "Azt veszek nektek" vagy "Azt veszem nektek"? Egy társalgási könyvben olvastam: "Ott már a múlt héten árultak szamócát, azt veszek nektek." Miért nem írták "Azt veszem nektek"? Hiszen tárgyas ragozás. Köszönöm a feleletet. Pavel

Történelmi gabonamalom Az északmorvaországi Szabadtéri múzeumban kiállított építészeti műtárgyai közé egy régi gabonamalom is tartozik. Az itteni rekonstruált (helyreállított) gabonamalom eredetileg a közeli Velké Karlovice községben működött. Valószínű, hogy ott már a 18. század derekán állították fel. A malomnak saját lakó része van. Az ott kiállított tárgyak jellemzik a malomszemélyzet életmódját, amely a 19. század hatvanadik éveire karakterisztikus. A malom lakószobájában bérmolnár családjával élt. Segédszemélyzet is élt a malomban. Ezenkívül alkalmi munkások, leggyakrabban vándor (utazó) mesterlegények cserélődtek a malomban. A malom vízi erővel hajtják meg (meg van hajtva). A kellő vizet fából készült teknő (malomvíz-facsatorna) segítségével vezetik a malomkerékre. Áttételi mechanizmus forgatja a felső vízszintes malomkövet, amely az alsó, mozdulatlan kő felületén fut. A malomkövek védő faburkolattal fel vannak szerelve. A burkolat felső nyílásán keresztül gabonaszemet szórnak kosárból a kövek közé. A kövek őrlő felületeit meg kell munkálni éles sztruktúra elérése végett. Bizonyos gabonamennyiség (kb. 50 zsák, a homokkő minősége szerint) megőrlése után a kövek felületeit kis kalapácssal érdesebbé (durvábbá) kell tenni. Kemény mészkőből gyártott malomkövek kopásállóbbak. Ezekkel még 200 zsák gabonát is meg lehet őrőlni a kövek felületeinek megmunkálása nélkül. A megőrölt gabonát a lisztesládában elhelyezett zsákdarócon átszitálják. A durvább törmeléket, ami nem ment át a zsákdarócon keresztül, másodszor őrlik. Az őrlemény eltolását és a lengőszita segítségével történő átszitálását az egész rendszer reszketésével érik el, amit egy emeltyű- és rugórendszer biztosít. Pavel, 2014 április 14-e

Kétféle írásmód Kedves barátaim, legyetek szívesek megmagyarázni az allábi kérdést: Lehet (vagy szabad) írni: - "kéne" "kellene" helyett, - "vállajuk" "vállaljuk" helyett, - "mienkek" "mieink" helyett, vagy ezek viszonylag gyakran előforduló hibák ? Előre köszönöm szépen. Pavel (használó száma 1159330

Hámor (Vízi kovácsműhely mint Szabadtéri néprajzi múzeum építési tárgya) A Szabadtéri múzeum történelmi gyártási egységeinek rendszeréhez többek között a hámor (vízi kovácsműhely) épülete és annak berendezése tartoznak, amely segítségével nyers vasat dolgoztak fel. A hámor fő funkcionális alkatrésze két kalapács, melyeket egy bütykos tengely emel fel. A bütykos tengelyt a hámor három vízikerekének egyike hajtja. A kalapácsok az üllőt ütik, ami egy nagy fatuskóban van rögzítve. Előre beállított méretek kikovácsolásához egy süllyesztő készletet használnak. A második vízikerék a fuvógépet hajtó forgattyústengelyt forgatja. A kovácstűzhely működéséhez szükséges levegőt egy fából készített aknán keresztül juttatják. A behajtandó levegőmennyiség szabályozható. Tüzelő anyagként faszént használnak. Kellő faszént bükkfából szénégetőkben (boksákban, boksa = szénégető rakás) állítanak elő. A faszén képes a kellő hőséget szolgáltatni. Előnye, hogy nem tartalmazza a kártékony kénadalékot. A harmadik vízikerék a köszörülőkőt hajtja. A köszörülendő tárgyra megfelelő nyomó (szorító) erővel kell hatni. Ennél a kezelő munkás testsúlyát használják ki előnyösen. Homokkőból gyártott köszörülőkövet vízzel kell hűteni a gyártmány túlmelegítésének elkerülése végett. Mind a három vízikövet vízi erővel hajtják. A szükséges vizet egy malomárok szolgáltatja fából készített, téglalap alakú teknőn (malomvíz-facsatornán) keresztül. Ez a csatorna szabályszerűen tisztítandó, és a téli időszakban szintén jégtelenítendő, hogy a víz zavartalanul folyhasson. Munkafolyamat: A hámorkezelő forró vasat tesz az üllőre. Az ütő kalapácsok formálják a kovácsdarabot az alapvető idomjára. Finomabb alakok köszörüléssel, kézi kovácsolással vagy ollóval végzett vágással érhetők el. Az egész berendezés kezeléséhez legalább három munkás szükséges. Az olvasztó munkás a faszénellátást, a kovácstűzhely működtetését és a fuvógép karbantartását biztosítja. Az indító munkás szabályozza a vízikereket hajtó víz mennyiségét a hámorkezelő utasításai szerint. A hámorkezelő végzi a saját munkálatokat. September 12-án, 2013 Pavel

Remíz (kocsiszín) (Szabadtéri múzeum építési tárgya) Ez az épület a Malomvölgyben kiállított épületek közül a legújjabb. Ahogy az idegen szavak szótára felvilágosít, a remíz tulajdonképpen egy kocsiszín, tehát kocsik, szánok vagy hintók elhelyezéséhez szolgáló épület. A remíz épületének szerkezete csak lényegtelenül változott évek folyamán. A legfontosabb építőanyag a kő. Kőből készült az építmény lapos alapzata valamint az oszlopszerkezete. Az oszlopok közötti hézagokat fából készült lécekkel töltötték ki. Figylemre méltó a bonyolult tetőszerkezet, amely a mintegy 16 x 32 méter méretű felületet fedő tetőt hordja. Az épület mindkét rövidebb oldalán kétszárnyú ajtók találhatók, amelyek lehetővé teszik járművek átmenését a remízen keresztül. Az épületet a nem messze fekvő Ostravice községből vitték át. Azután különféle kocsitípus elhelyezéhez használták. Így következő kocsitípusok menedéket találtak a remízben: halottaskocsi, fuvaroskocsi, tűzoltókocsi, földműveskocsik (lajtorjás vagy deszkaoldalú), erdőben, kereskedelemben, iparban vagy kézművességben használt kocsik. Hála jelentős méreteinek és a kedvező, áthajtási lehetőséget nyújtó szerkezetének a remízet másképpen is használják ki létezése folyamán: Mint kezelő raktár faelosztáshoz, mint magszárító vagy mint gazdasági alap erdőmunkások számára. Az első világháború folyamán rövid időre sőt mint lóistálló hadsereg rendelkezésére állt az épület. 2013. július 20-án Folytatása következik Pavel

Keletmorvaországi tájbeli (Valasi) szabadtéri múzeum Szabadtéri múzeumot alapítottak meg 88 évvel ezelőtt két néprajzkutató, a Jaronek testvérek, a keletmorvaországi Rožnov városkában. Az ő szándékuk volt Morvaország ebben a részében élő lakosság történelmi képének megőrzése. A jelenlegi alakjában a Valasi (= keletmorvaországi tájbeli) múzeum (ahogy mostanában hívják) három részből áll: Legrégibb a múzeum városi része, az úgy nevezett „Favároska”. Itt fából készített lakóházakat álítanak ki, amelyeket a Rožnov város közeli környékéről a múzeum területére öszpontosítottak, abból a tájból, amelynek történelmi megnevezése „Morvaországi Havasalföld” (Moravské Valašsko). Lakáson kívül ezek a házak lakosaik dolgozószobáiként szolgáltak. Következő exponált építészeti egységek láthatók a múzeumban: kovács lakóháza és műhelye, szíjgyártó lakóháza és műhelye, pipakészítő lakóháza és műhelye, mézeskalácsos háza, fogadós háza, falusi bíró irodája, és lakáskiadó (elszállásoló) háza egykori fürdővendégek számára. A szabadtéri múzeum falusi része jellemzi a falusi nép (pásztorok, hegyi juhászok, földművesek) életmódját. Ez az úgy nevezett „Valasi falu” a múzeum területileg legterjedelmesebb része. A Valasi falu felépítésének a célja volt egy keletmorvaországi falutípus élethű képmásának újjáalakítása. A rožnovi Stráň (lejtő, hegyoldal) nevű vágásterületen így fokozatosan szinte 40 objektumot állítottak fel, amely egy keletmorvaországi faluhoz minden hozzátartozót képvisel. Műszakilag legérdekesebb a szabadtéri múzeum harmadik része, az úgy nevezett „Malomvölgy”, amelyet 1982 évben nyivánosság számára nyitottak. Az első két, fent leírt múzeumrészhez képest a Malomvölgy felépítése sokkal igényesebb volt. Tervezői szándéka volt bemutatni molnár, fűrészteleptulajdonos, kallózómunkás, és hámormunkás érdekes gyártásműveleteit, valamint mind ezt a műszaki objektumot a falusi urbanizmusba (városrendezésbe) besorolni. A Malomvölgy látogatói megtekinthetnek néhány műszakilag érdekes gyártó egységet. Ezek a következők: remíz (kocsiszín), hámor, olajsajtoló, ványoló, gabonamalom és fűrésztelep. Egy malomárok vezeti a kellő meghajtó erőt nyújtó vizet az egész Malomvölgyön keresztül. 2013. július 16-a Folytatása következik Pavel

A nyírfa és a vörösfenyő Kertünk egy része a baromfinak van fenntartva. Kerítés elkülöníti e telket a többi, magasabb résztől, a gyümölcsöskerttől. Eredetileg semmi fa sem nőtt a baromfitelken, csak a tyúkok sétáltak rajta. Egyszer mondtam magamnak, hogy jó volna, ha egy fa díszítené a baromfikifutót és árnyékot vetne a madarak jóérzése végett. Akkor beültettem ott egy nyírfát, melyet a közeli erdő szélén kiválasztottam. A kis nyírfacsemete készségesen meggyökeredzett, és már a következő évben jelentős növekedést mutatott ki. Néhány év után még egy vörösfenyő csemetét ültettem hozzá, úgy, hogy mind a két fának elegendő élettere legyen. Mint ismeretes, a vörösfenyő nagyon gyorsan nő. Azért arra számítottam, hogy egy pár év után a vörösfenyő magasságával utoléri a nyírfát. De ez nem következett be. A nyírfa, mintha vetélytársának vélte volna a vörösfenyőt, meggyorsította a növekvését. A két fa még mindig versenyez növekedési ütemükben, és a magassági különbségük csak nagyon lassan csökken. Viszont egyszer biztosan abbahagyják a versenyt - a fák nem nőnek az égig. Pavel 2013, május 30-án

Beköszöntött a tavasz Végre itt a tavasz ! Ezévi tél nagyon hosszú volt, hosszabb mint más években. Még húsvétkor sok új havat kaptunk. Kertünk 450 méteres tenger feletti magasságon fekszik, így a természet által rendezett hóadagolása igen bőkezű volt. Még április közepén a hóréteg vastagsága kb. 30 centimétert tett ki. Mostanában már semmi hó sem látható. A rét zöldül, és a fák virágzásnak indulnak. A cseresznyefa minden tavasszal az elsőnek virágba borul. Jól látható az erdőben álló vadcseresznye fehér apró virága. A cseresznyefa után szilvafa és almafa ébred fel. Az utolsó valószínű a diófa, melynek téli álma leghosszabb. Azt mondják a természetbarátok, hogy a diófa félti a fagyot. Nem minden fa ugyanis fagyálló. Tavaly történt, hogy még május közepén is jött a dér. Annak következtében megfagytak a diófa virágai. Ma május elseje van, és úgy látszik, hogy esőre áll az idő. „Májusi eső aranyat ér” (közmondás). Pavel 01. 05. 2013