1. A bolond általános iskolám

Amikor ideköltöztem Hollandiába, kezdetben jártam a helyi nemzetközi általános iskolába. Ha ma gondolok erre az iskolára, boldog vagyok, hogy nem túl sokáig tartott ez a gyermekkorom része. Némelyik osztálytársam meglepően igazolta az előítéleteket.

A német osztálytársam úgy viselkedett, mintha kis diktátor volna. Az igazat megvallva, diktátorrá helyett nagy vesztessé vált, tehát csak bosszút állt mindenkin.

A japán osztálytársam pedig teljesen kiszámíthatatlan volt, és egykor egyszer hasamba szúrt engem egy ceruzával, mintha szamuráj volna. Erre jól emlékszek, mert az a ceruzának a hegye még mindig látható a bőrömön alatt.

Az amerikai és az angol osztálytársaim túlzottan büszke voltak magukra és az országaikra. És éppen ők okoztak a legnagyobb problémákat az iskolában. Az iskolámnak két része volt; az egyik része angol nyelvű volt többnyire külföldi diákokkal, és a másik része kétnyelvű volt és ide főleg hollandok jártak. Valamilyen buta büszkeség miatt mindig verekedtek egymással a gyermekek az iskola két részéből.

Minden szünet közben ugyanaz lejátszódott. Először néhány percig fociztak a diákok, de az első vitát erőszakkal oldottak meg. Bár ebben nem vettem részt és egyáltalán nem érdekelt ez a ‘háború’, rosszul éreztem magám ebben az iskolában, mert a feszült légkör mindenhol látható és érezhető volt. Éppen akkor is, amikor óránk volt a másik iskola részében. A holland tanárnő velünk barátságtalanul viselkedett, a mi angol tanárnőnk pedig ugyanolyan volt a holland diákokkal.

Tényleg szeretném remélni, hogy valami ilyesmi csak kevés iskolában játszódik le. De félem, hogy sok embernek rossz tapasztalatai vannak az iskolás éveiből.