Armeniába! Holnap este Armeniába megyunk vonattal, lákókocsival, hármadik ostályon. Halgattam hogy, az egész lákókocsi mint diakszállodai hálóterem, ahol mindenki kedvesen, barátságosan, szokott beosztozni kaját és bort mindenkivel más. Remélem hogy, én nem kell enni valamit szar csak udvárias lenni, és nem akarok beszelgetni valakivel furcsa az egész este csak úgy külföldi vagyok. Jóbbara társasságkedvelő vagyok, de neha mostanaban csak akarok szolni hagyon békén amikor valaki probál folytatni unálmas beszélgetés mért angolt praktizál. Szerencsés vagyok mért a barátnőm bájos angol lány akivel minden férfi beszélgetni kezd. Ritkan feltékeny vagyok, valójában hálás leszek ha csak vele mindenki beszélgetne. Szerintem túl sokat panászkodom valamiról amit nem törtenik már--de csontomben érzem már minden idegesitő kérdés: miért Grúziában vagy? Miért hármadik osztályon vagy? Örült vagy? Ez a kérdés. Biztos ezért minden hülye haver cseveg, probál csajozni, a barátnőmmal: szerintük igy szép kedves csaj örült, részeg, szakállű idiotával aki mindennek tetejében kaukaszuszban akar lakni bizstos fog járni bárkivel, megprobáljok. Egy kicsit hipokrita vagyok, mert nemrég volt magyar couchsurfer nalünk, és én vagyok biztos hogy, nagyon idegesitő voltam egész hetvégéten mért mindig kérdeztem szó fordítást. A magyar képességem lemerült, és a hallgatásom szemét most. Gyakran angolul beszéltunk mért elöszér a barátnőm nem beszél magyarul és másodszor a beszélgetés szívás mért nem tudtam visszamondani valamit jó. A fejem mindig bántom, és azt kérdeztem hogy, hol van a szavak? Hova ment a nyelvtan? Nem jött eszembe. Nem forgott. Bármennyire, sokat beszéltem magyarul, és nagyon jó volt. A magyar couchsurfer kedves és türelmes volt. Tényleg okori romákról turáztunk Gori mellett, ahonnan Stalin születtet. Esett az eső és nem panászkodott, hácsak hülye volt hogy, messze setálni kellett mért nincs marsrutka vagy búsz majdnem este. Pálinkát és libamájt ajándeként hozt nekem és ezek engem töltött be örömmel. Na, az én: nem szeretem embért, de libamáj és pálinka...az más.

Ezzen a jövő héten Gruziában A jövő hétem töltű lesz. Először, a barátnőm húgja jön Tbilisi-be szerdán és szerintem érdekes derül ki lenni mert ő nagyon fiatal és tele van veleményel mindenról. Csak egyszer találkoztunk egymással a Karacsony körül, de ő mindig csiripelt. Tbilisi egy nagyon különböző város mint a London vagy a város ahol ő egyetemre jár, és biztos ő birálni fog mindent itt. Szerencsés neki, csak egy kicsi idő meglátogátja. Időközben, Couchsurfer-ek Németországtól is jön bringával. Ők probalnak biciklizni a csendes-óceánra Berlinről. Aludnak a másik szobaban amit, ősszinten, a napiszoba kéne, de nem használunk már mert túl hideg van benne télen, akkor csak a szoba futésal lakunk, ágyal, mindennel. Remélem hogy, a németek kedves lesznek és mindenki jól erez maga a lakás együtt. Sókat kell mosni fel, és most a szobánk egy kicsit rendetlen, de szerintem a látvány vendégekről segit motiválni engem mindent rendbe hozni. Szóval, megállni kellene az irásam és haza mennék azonnal.